Luna története

Már régóta ígérgetem a beszámolót Lunáról (ex-Xéna), de most nekiálltam.

Lunát 2 éve fogadtuk be az Etyeki menhelyről. Az abszolút egzotikus, farkasos-rottweileres, semmifarkamsincsen külsővel rendelkező szuka kutya mellett állítólag sokan elmentek vagy ki se merték kérni a kennelből.

Már az első menhelyi sétán kiderült, amikor nem is foglalkozott velünk nagyon, hogy nyugodt, szelíd kutya. Második séta után már jött is próbára, nem bírtuk otthagyni. Próbaidő alatt lelépett a kertből, gyalog és/vagy biciklin üldöztük a falun keresztül. Aztán feltettük a villanypásztort, megerősítettük a kerítést, megtanultuk a kapuszabályt (eleinte a beálló autó mellől szökött, de soha nem ment messzire). Eleinte csak pórázon sétáltunk, míg aztán egy napon elengedtük, lesz ami lesz alapon, és jól meglepődtünk, mikor nem rohant el sehova, sétált szépen és bejött hívásra.

Azóta már bárhol el lehet engedni, hatalmasakat kirándulunk, bicikli után is jön, be lehet hívni, ül és várakozik ha kell, hiszti nélkül. Ami csoda volt az elejétől: nincs szeparációs félelme, ott lehet hagyni a házban, kertben, nem rombol, nem rág, nem ás. Semmit soha nem cipelt el, nem tett tönkre. Gyerekeinket imádja, a gyerekeket is,minden embert akit beengedünk a kapun, közben szuper házőrző is. Természetesen bent alszik, amikor akar, bejöhet, mi ezt csak így tudjuk elképzelni, akkor is, ha le kell mosni többször a lábát, mert sáros :) Eleinte széthányta a kocsit, be is kakilt pisilt a csomagtartóba, nem ecsetelem mivel jár ezt az út szélén takarítani, de belejött az autózásba is, egy hangja sincs.

Mindez persze nem napok alatt jött létre, hosszú hónapok konzekvens munkája, törődése. Ezért nem szabad kutyát visszavinni a menhelyre pár nap után, hogy nem megy, szökik, ezt meg azt csinál, meg nem szeret minket…Luna kertes házban él mégis minden nap sétál. Sokan kérdezték már, miért, de ez nem elképzelhető másként. A kutyának muszáj a területfelfedezés, izgalmas illatok, új kalandok, mozgás, futás, ez a kertben nincsen.A kerítésre is kell pénzt áldozni, nem is keveset, ha nem akarod , hogy szökjön. A kertet felejtsd el, soha nem lesz szép golfpázsitod, mikor a teniszlabda után kanyarodva felszántja a terepet vagy a kerítés mentén rohangál (viszlát tuják!). Nem mehetsz akkor nyaralni amikor akarsz vagy hétvégézni, szervezés nélkül. És mégis, annyi mindent adott nekünk ez a kutya, hogy nem is vágyunk erre. Nem is lehet leírni itt mindazt, amit Luna hozott az életünkbe: az előző kutyánk elvesztésének enyhítette a fájdalmát és sebeket gyógyított, a gyerekek lelkivilágát ápolja, teljes családtag és ezt többször közli is, remek sportpartner és fitness tréner, és neki van a legpuhább szőre az univerzumban. Sorolhatnám... Luna elhagyott kutya, felfoghatatlan, hogyan lehetett ezt a kutyát elengedni.
Sok kutyám volt, de ilyen még nem.

Aranykincs kutya. Most már a mi kincsünk és nem engedjük el soha.